Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Ivan Olbracht: Íme, Kárpátalja

Iv art O t b r a c h t dme, Tlá*fíáta£fa~ Amíg a vidéket földrajzilag meg nem ismertem, a hegyekben és falvakban Iván Suhaj volt a vezetőm, Nikola Sulašnak, a rablónak testvére, egy becsületes és rendes ember. Analfabéta egyébként, aki semmiféle gyűlésre nem jár. Amikor a hegyi patakban akarunk fürödni, soha sem mulasztja el, hogy a jobb karján át ne dobjon három kavicsot s ne mondja háromszor : «Csórt iz vody, ja u vodu !» Azt állítja magáról, hogy kommunista bizalmi férfi. Nem tudja azonban megmagyarázni nekem sem azt, hogy mi a kommunista, sem pedig mi a bizalmi férfi. — Miért szavaztál akkor az agrárokra ? — kérdem őt, mert tudom, hogy így szavazott az egész község. — Hogy tengerit kapjunk, — válaszolta azonnal, készségesen. Nem tudom, müyen érvekkel dolgoztak itt a választások előtt, noha jól tudom, hogy a tengeri behozatalát a faluba mesterségesen vissza is lehet tartani, de annyi bizonyos : tengeri nélkül az itteni nép éhen halna. Tokán a neve a vízben főtt tengerilisztnek, melyet jólét idején tejjel vagy juhsajttal zsíroznak. A verhovinai falvak főtápláléka és februártól vagy márciustól, amikor kifogy a burgonya meg a savanyú káposzta utolsó készlete, ez az egyedüli táplálék. A tengerire különböző okokból szoktak rá az emberek. Ha másért nem, már csak a hegyi mezőgazdaság miatt is. Csak kevés zab terem itt, más gabonaneműt nem is ültetnek. Miért — kérdik olvasóim csodálkozva, — mikor Csehországban a rozs hasonló magas hegyoldalakon és hasonló magas fekvésű helyeken szépen megterem ? Itt még ma is, vagy legalábbis kevéssel ezelőtt, legelős gazdálkodás folyt. A gazdák aratás után a község egyik oldalán lévő összes földecskéiket vetetlenül hagyják és a következő tavasszal