Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Vítězslav Nezval: Éjszakai séta, Selyemzsebkendő

66 Éhes szemmel lopództam sok sötét szépség nyomában kiket a csillagos éjjel bolyongni kergetett Gyertyák lobogtak minden szűk sikátor ablakában s beragyogták e kendőzött kikent bús lényeket. A térképen e puszta városrészt meg nem találnád házaiban a lámpaláng félig lehúzva állt a pamlagon néhány nő hullaként aludta álmát S a kapuban egy szörnyű banya beljebb invitált. S valahogy így akadtam rá a híres Notre-damra tornyai azt hiszem ép kongatták az éjfelet Mindez bizonytalan volt mint egy ósdi melodráma Ehhez hasonló csak álom vagy látomás lehet Később egy zsalugáter fölfokozta éberségem s míg otthonos egér surrant a vén kapu alatt a história folyására gondoltam ott éppen Bastille ostromára s arra hogy mint halt meg Marat Ha fölnéztem a sötétben lézengő asszonyokra elképedve láttam hogy reád hasonlítanak öngyilkos szándékkal néztem a csúf Szajna-habokra míg parti-fény ragyogta be a nyomorultakat És láttam kincseket a sok tetűt az aluvók hajában italtól tágult pupillák néztek rám részegen és könnyek könnyek égtek mindegyik ábrázatában mintha csak gyémánt villogna a gyufák fényiben És állandóan céltalanul össze-vissza járva a lábam botladozva csorbult köveken haladt Itt volt hajdan a bejárat a szép Tuillériákba mely elesett és leégett a nagy kommün alatt S ha nem riaszt föl a madár mely nyílván tévedésből a mesgyén szunnyadt el még többet is látok s tudok De fölrebbent a kis madár s a furcsa csipegéstől fölijjedve láttam hogy a mályvákra bámulok