Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Alois Jirásek: Huszárok

Alois Jirásek Kikövezett udvar, ódon major, a háttérben sötét erdőség. A major helyén valamikor szintén erdő, marhacsapások és legelők álltak, tavaszkor mécsvirág, ősszel kígyótej aranya fénylett rajtuk. Nem messze az udvartól kicsiny halastó csillog szürkén, komoran. A régi, esőverte zsilip felett a töltésen két hatalmas tölgy áll. A halastó körül kanyarog az udvarba vezető út ; az udvart visszhangos, hosszú, egyemeletes, cserépfedelű épület zárja körül. Az épület homlokzata dísztelen, sima, régen meszelték. Előtte két kertecske ; az egyikben buja lombozattal borított, megfeketedett falugas. A kertecskék között út húzódik az átjáróhoz. Hatalmas, boltozatos átjáró ez, örökös, éles léghuzam járt benne. Az udvar körül csend, nyugodtság, szinte kietlenség terpeszkedik. Az országúton alig fordult meg néhanapján valaki. Az emberek ujjaikon is megszámolhatták, hányszor zördült meg itt a kocsi évenként. S akkor is majdnem mindig a régi kocsi volt ez, a zöld kocsi, amelyiken a gazdaság bérlője utazgatott Písekbe. A Budský-féle bérlet udvarán csend uralkodott. Még a serdülő szabadság mozgalmas napjaiban is, amikor a szom_ szédos városokban és városkákban tomboltak a lelkesedéstől, amikor a környéken mindenfelé ujjongtak, zajongtak és énekeltek az emberek, amikor a fegyvercsörtető nemzeti gárdák előtt zene szólt és a dobok peregtek, itt minden a szokott mederben mozgott változatlanul. Csak a bérlő, ez a magas, nőtlen, de őszbevegyült hajú, napbarnította komoly, kevésszavú férfi, aki fekete selyemnyakkendőt, rövid kabátot meg magas csizmát viselt, változott meg kissé. Máskor, ha éppen eszébe jutott, rákiáltott az öreg Mátyásra : — Mátyás, elmégy a városba. Érted ! Mindig hangosan parancsolgatott a jó ember. 4