Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Karel Čapek: Haditörvényszék, A fehér kór

33 A tiszt lassan visszamegy az irodába, ahol ítélkezett, leheveredik a díványra s az asztalra, a feje mellé odateszi a szegényes vasúti lámpát. Az olaj sárga lángja megremeg, ráncokat vet, önmagát melengeti. S az ember a díványon fekve le nem veszi róla tekintetét, míg az el nem homályosodik és a gyász meg a fáradtság őt is álomba nem meríti. FORDÍTOTTA: FARKAS ISTVÁN. A fade* Jká\~ Kívülről ének. A MARSALL (sietve ír) : További évfolyamokat mozgósítani ! KRÜG (átveszi tőle az iratot) : Igenis excellenciás uram. A MARSALL (ír, a ceruza kettétörik kezében. Miután Krűg újat adott neki) : Parancs a repülőknek ! KRÜG (átveszi az iratot) : Igenis marsall úr. A MARSALL : És itt — (lázas sietséggel húz át valamit.) Nem, ez nem megy. (Kitépi a lapot a tömbből, öszszegyűri s a papírkosárba dobja). Ezt másképp kell csinálni. — (ír, majd ismét abbahagyja.) Nem, várjon egy pillanatig ! (Fejét az asztalra hajtja.) KRÜG (tanácstalanul néz Anettere.) A MARSALL : — Isten könyörülj ! Isten könyörülj !... KRÜG : Excellenciás uram, várom a további parancsokat. A MARSALL (fölemeli fejét) : Igen, azonnal... (FöláJl s inogva a szín közepéig jön.) Parancsolom tehát... Anette, holnap.. . holnap személyesen állok a támadó hadtest élére. Magam fogom irányítani az öszszes hadműveleteket. — Ez az én küldetésem, ér3