Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Előszó - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom
15 tományok (Morvaország és Szilézia), ahol egységesen, egy irodalmi nyelvben fejlődött a nyelvjárások révén természetesen itt is különböző nemzet. S ez a nyelv, tudjuk, áthatolt a mai Szlovenszkóra is, nem a népbe, az Karsztjelenségként megőrizte sajátos lágyságú szláv idiómáját a történelmen végig, hanem az írástudókba és papokba, kik sokszor azonosak voltak s szerepük a nyelvi egység őrzése lett Štúrék minden hagyományt felborító megérkeztéig. Azért külön szólunk előbb a cseh irodalomról, aztán a szlovákról. 4. A cseh irodalomnak ugyanaz a bánata, mint minden kis nép irodalmáé, a magyaré is tehát, hogy a lényege tudniillik, mint Babits Mihály írta a magyar irodalom világirodalmi számláját összeállítva : nagy erők, kevés méltó alkotás, úgyszólván semmi siker ! Tényleg, a lengyel és orosz irodalom világirodalmi sikere és civilizációs elterjedtsége semmiképen sem hasonlítható a kis szláv nép nagy európai mozgásához, melynek Prága jócsengésű szimbólumot biztosított. Ami európai sikere van a csehnek, azt nem közvetlenül szépirodalmi alkotások révén éri el, nem a homo aesteticus alakjában, hanem a homo eticus formájában. Hus erkölcsi világhős, Comenius a gyermeknevelésből társadalomalakító és javító tanokat készít, Palacký, a nagy történetíró, középeurópai politikát tervez, amikor a múlt század derekán a magyar Kossúthtal párhuzamosan dunai föderációt hirdet, Masaryk is, az ő utódja, eszmei tervezetével és politikájával éri el az európai rangot. Talán csak Březina, Otokar Březina, a magyarok előtt még jórészt ismeretlen nagy költő, az egyetlen cseh, aki lírai hitelével eljut Európába s nyugaton, a németeknél főleg, kivívja a literátorok elismerését. De benne is sok az eszmei, a metafizikai varázslat, nyelve súlyos, jó fordítása a legnagyobb erőpróba. A líráról egyébként ezt mindenütt elmondhatjuk, hisz a líra őrzi a legteljesebben az irodalom nemzeti karakterét, ami egyúttal mindig az alkotás elzárkózását és ismeretlenségét is biztosítja. A magyar lírának talán nem ez a sorsa Európa előtt ? Innen van, hogy a cseh lírai árnyalatokat a silány fordítások mellett leginkább Smetana, Dvořák és Janáček muzsikájából ismerjük. S meg kell néznünk Mánes, Aleš rajzait, Purkyně, Jiránek, Špála olajait, Myslbek, Stursa szobrait is. A kis nép irodalmát az azonos magatartású és forrású muzsika és képzőművészet az élmény teljességére tudja emelni, amikor tolmácsolásról van szó. Már abból az irodalomból is, ami eljut a cseh gránithegyek koszorújából Európába, az a benyomásunk, hogy