Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Előszó - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom

10 beállítottságot, melyről a vezető nemzedék ítéleteiből ma is értesülhetünk, széttörni. Ebben a munkában a csehszlovákiai magyar írók is kivették a részüket. Mindkét nép literátorai elmondhatják, hogy irodalmi tudatuk legfrissebb anyaga bizonyos mértékben a szomszédok alkotásaiból is való. De a szellem, mely csak árnyékként jár a gazdasági és politikai megismerés mögött, nem képes önálló kezdeményezésre még ezután sem. Az összekötő szálak tagadása ma minden oldalon divatosabb, mint a dicsérete. Nem tudjuk élesen elválasztani a közügyet a politikától, a kettő különös módon azonosult a Duna-tájon s úgy tűnik fel, manapság Európa olyan vidékein is, ahol a középkor óta ádáz ellenzékiségben állottak egymással szemben. Holott erre volna szükség, a szellemi munka függetlenségére s egyszerre tisztább kép tárulna elibénk a mai zűrzavaros, gyerekesen s reakciósan autarkikus, csereüzletre alapított s nemzeti kompenzációkban élő baljós valóság helyett. Zavarba jön majd egyszer az innenső, meg a túlsó parton is a jámbor olvasó, ha e kapcsolatok valóságáról és visszafelé szóló érvényességéről hallani fog. Mert mélyebbek és szervesebbek voltak ezek a dunai magyar —- szomszéd-kapcsolatok, mint a magyar— német, vagy magyar—francia és magyar—olasz érintkezések. Hisz nem a levegőn át vezettek el a szálai, hanem a föld és a nép százados izmú érdekközösségén át, a sajátos magyar történelmi alakulás országútjain és hajszálcsövein keresztül. A cseh és a magyar szellemi lét között ugyanis ott volt és ott van a szlovák népi valóság, a közös égtáj és közös tájékozódás megtartó, átömlesztő magatartása. Aki ezt a könyvet végiglapozza, lehetetlen nem éreznie, hogy a régi Ausztria mögé rejtett s csak ipari és kereskedelmi, újabban politikai tehetségéről jólismert cseh lét* forma együtt lélegzik az európai létforma nyugati részével. A legnyugatibb szlávban semmi sincs példáúl az orosz lélekből, az orosz irodalom alig volt valami hatással a csehre, amelyikben tüstént történelmi szereplése hajnalán tu_ datossá válik minden európai szellemi és erkölcsi erőfeszítés. Ez a formájában és eszméiben európai jellegű irodalom csak a magyaréhoz hasonlítható nemzeti tragédiák és néma korszakok után a kis nép hevével keresi a maga lelkét, hogy kifejezze, megvallja lényét a világ szeme előtt. A nagy világ előtt, melyben sehol sem hisznek oly elvont mélységgel és mese-hittel, mint Középeurópában, a német határokon innen. Mennyi egyezés és mennyi változatosság lüktet ebben a lírában, a csehben és a fiatal szlovákban egyaránt, mennyi kozmopolitizmus és nemzeti rajongás egyszerre a prózában és drámában is. Mily ritka és érdekes esetét látjuk itt az irodalom és nemzeti lét teljes azonossá-