Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Cs. Szabó László: Kárpát kebelében

82 zöldszalagos girardi kalapja riasztott fel. A podolini baglyok emlékeznek Krúdyra, a bártfafürdői kugligolyók sem felejtették el a szabadelvű képviselők erős markolását » ki tudja, talán a gránátalmafák is állnak a marcibányí kertben, rejtett büszkeséggel, hogy Jókai alattuk szőtte a Rákóczi Fiait. A fák, füvek és állatok kopottan tovább szolgálnak, csak az ember költözött el. Vájjon a Gondolat is? Ragyogó időben közeledem a határhoz. Az utazás a visszatért gyermekkor; az utas elfelejti, amit népekről tájakról, folyókról betanult s ismét azokra a színes párában úszó, puha tündér-képekre kés/ül elő, amelyeket nevük hallatára gyermekképzeletében kifestett. A Hernád völgye friss hegyi levegővel kínál, a túlsó parton lágyan kékell az Eperjes-tokaji hegylánc. Ez a •onulat két ország, egy keleti s egy nyugati ország határa volt; a hegy mögött feküdt a láp, a vízi rejtek, az új hit világa, a külső Erdély, erdélyi fejedelmek birtokfüggvénye s így protektorátusa. A hegytől nyugatra terült el az igazi ország, a kincstár bérbeadott bányáival, Pozsonnyal s a serény Nagyszombattal. Bethlen Gábor országa csak ennél a hegynél végződött, második házasságát, tüntető érdekszövetségét is a Hernádparti Kassán, a jelképes határvárosban ülte meg. Bor és Biblia e vidék jelképe, nehéz bor és nehéz ige csordult a hernádi hegyekből, nemhiába kialudt tűzhányók. A tiszaháti nagyurak kézi nyomdát rendeztek be idevaló papjaiknak, ebben a Tölgyben született az igazi protestáns csendélet: üveg bor az úrvacsorához, mellette biblia a llernád-menti vizsolyi sajtóból. Feleúton Miskolc és Kassa között, az ecsedi várúr jobbágyfalujában, Vizsolyban nyomták Károli Gáspár magyar bibliáját. Alig süllyesztettük el az útlevelet, Kassán vagyunk. Az ebédidőre elnéptelenedett főuccán poros századok térnek haza a gyakorlótérről ; Kassa fontos helyőrség volt Nemsokára előttünk is sárga leves gőzölög. Az ebédlőt s tetőről világítják, az öblös porcellánok fölött múzeumi félhomály dereng. Régi kereskedőházba szálltunk s a város parancsából azokra hajdan csak három uccai ablakot vághattak. így a legtágasabb szoba — ami századok előtt