Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Reményi József: Mult és jelen

70 amerikaiak ; s ilyenkor, különösképpen ha a lélek nagyon érzékeny, a szellemi integritás, az anyanyelv szeplőtlenségéhez való ragaszkodás valósággal nevetségesnek tűnik. Ez az a lelkiállapot, amikor az élet lezüllik dollárrá és ököllé. S ez az a lelkiállapot, amikor a mult tehernek érződik, kisértetnek, amelytől nem lehet megszabadulni, fölösleges erőpocsékolásnak, amellyel szemben védtelenek vagyunk. Ez a lélek pokla, az a borzalmas unalom, amelyről Miguel de Unamuno szeret beszélni, mint az emberi élet legnagyobb ellenségéről s amely, egyik vallomása szerint, még gyermek-unokáját is könnyekre bírta. Ez a „siker" unalma, a rikácsoló hang diadala, amely megfojtja a lélek Don Quijote természetét s minden lelki kérdést céltalannak minősít. Ilyenkor Karsztnak tűnik a sors s röhögnivalónak az a törekvés, hogy elhintsük a képzelet magvait. Érzik ezt az amerikai költők is — elegendő, ha Robinson Jeffersre, Conrad Aikenre, Ezra Poundra utalok a mai költők közül — s persze én is érzem a magyar nyelv magányában, az öklendező és kíméletlen mohóság környezetében. S ekkor felmerül a kérdés ; mi a mult ? Pozsony ? Dunapart ľ Szent András temető ľ Csallóköz ? 'Mi a mult : a képzelet és emlékezés felelőtlen htjója, amelynek kötelessége volna — már csak az érdekek életösztöne szempontjából is —• elsülyednie az amerikai élet tengerében ? De hát nem én vagyok-e ennek a hajónak kapitánya, tehát minek tépelődöm ? Rajtam múlik, hogy megmarad-e vagy sem. Hányszor kellett saját véreimtől azt a vádat hallanom, hogy lidércfényt hajszolok, amikor a magyar alkotás szelleméhez ragaszkodom ! Kíváncsi é. érthetetlen kérdésekkel üldöztek azok, akik „amerikai elnelyezkedésemet" összeférhetetlennek tartják azzal a valósággal, hogy még mindig szerves része vagyok az európai értelmű magyar életnek. Olyan kijelentéseket tesznek, hogy magyar nyelvű írásaimmal maroknyi emberhez sem szólok s amikor angolul írok tanulmányt, cikket vagy angolul tanítok, akkor érdemleges számú olvasóim vagy hallgatóim vannak. Mintha megszűnt lelkek kopogtatnának érdekeim lelkiismeretének ajtaján — ilyenkor így érzem magam s ez az érzés, alaptermészetemnél fogva

v keres erkölcsi igazolást, s olyankor majdnem egyetértek jóakaratú vagy jóakaratúnak Iát-