Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kassák Lajos: Menekülők

62 — A gép él! — mondta. — A gép eleven és mozog. S a gépnek szebb lakása van, mint nekünk. Ezerszerte szebb. Hajnalban elmentem hazulról és egész nap ott éltem a gépházban. Nagy fekvő lokomobil volt, két dugattyúval, üveg olajozókkal és minden olyan volt rajta, mini az ezüst. Néztem és mozogtam körülötte és ha akartam volna, beszélhettem is volna hozzá. De a gépház olyan, mint a kápolna, mint egy szép nagy templom s ott nem fecseg az ember. Letérdepeltem a kövekre és naponta háromszor is felmostam a vörös kockákat, ide-oda csúsztam rajtuk és a víz csillogott a kezem alatt és láttam benne a leguggolt alakomat, akár a tükörben. S aztán megpucoltam a rezeket, sárga arany volt valamennyi. És a nagy ablakokat is megpucoltam, de nem úgy, mint az asszonyok a házak ablakait, ők csak ott takarítanak, ahol a papok járnak. Az emberek azok mulyák, lenyelik a port, de a gép érzékeny, azt nem lehet becsapni, morogni kezd, ha nem jól bánik vele az ember. Morog, fellázad és összetöri magát. Mintha csak esze volna, több esze, mint nekünk. Azt mondja, ha nem megy szép simán az életem, akkor mit ér az egész, összetöröm másam és az egésznek vége. Éjszaka mozdulatlanul alszik s nappal könyörtelenül dolgozik. S az embernek hozzá kell igazodnia, különben őt is összetöri. IS néha jóban van az emberrel s néha haragszik rá. Ilyenkor, ha haragszik, feszíti a biztosítékot és visszaköpi az olajat. S az ember ilyenkor úgy bánjon vele, mint a beteggel, mint a kényeskedő asszonnyal. CsÖppenként adja neki az olajat és öntözze le kicsit a tüzet, hogy ne forralja föl annyira a vizet a kazánban. így van. Érzékenyebb az, mint a ti csikótok s én éppen ezért szeretem a gépet. Ragyog és mozog a nagy ablakok előtt a köveken. No igen, a csikó az egészen más. Még beszélni akart, megnyíltak benne a zsilipek, de a másik ember, az elbámult paraszt, hirtelen a szavába vágott. — Nézd csak, nézd. Amott a messziben, mintha valaki lámpát lóbálna. A gépkezelő is arrafelé nézett, pillanatokig hallgattak. Csakugyan mozgott ott valami, valami vörös fény emelkedett és bukott félkörben.