Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schöpflin Aladár: Cimbora

Jn, ito^JLZLU* ^ O^Z^-W^ ^ vu****- ^o^a,* lcMJ^UuCLU-d^ SCHöPFLIN ALADÁR ÍRÓ ÉS KRITIKUS, SZÜL. 1872BEN A NYUGATSZLOVENSZKóI MANIGÁN A „NYUGAT" FŐMUNKATÁRSA. Schöpflin Aladár Hogy került hozzánk, az udvarunkba, nem tudom, talán akkor sem tudtam. A messze elmúlt idők ködéből úgy bukkan elém, ahogy ott van az udvaron, a tornác előtt, rámnéz és én ránézek. Néha erőltetem az emlékezetemet, hogy hozzá tudjam kapcsolni valamihez, valami előzményhez, de sohu nem jutott más az eszembe, mint hogy sütött a nap, meleg volt, én lementem a tornác három négy lépcsőjén és ott láttam őt, ő rámnézett, én meg őreá. Különös dolog az ilyen emlék. Egyes részletekre olyan világosan emlékszem : szavakra, mozdulatokra a cimbora arcára, botjára, kutyájára, mindenfélére, ami vele kapcsolatban történt. Ha rágondolok, akkor tudom legélesebben emlékezetembe idézni a házat, ahol életem első nyolc évét töltöttem az udvart, a végén patakkal, a kertet. De ez az emlék egészen magánálló, nem tudok hozzáfűzni semmit, ami vele egyidőben történt. Olyan kereken különmaradt az elmémben, mintha olvastam volna valami könyvben. Azt sem tudom hány éves voltam akkor, csak úgy visszakövetkezésből gondolom, hogy hat-hétéves lehettem. A cimbora koldusgyerek volt, jó^al nagyobb mint én, lehetett vagy tizenkétéves, ha nem több. Izmos tagjain nem is ruha volt, hanem mindenféle ringy-rongy, mintha