Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szitnyai Zoltán: Rózsagyökér… liliom

40 lábujjai kibújtak a szakadt papucs orrán s a nadrágba gyűrt ing fölött barna takaró omlott le, mint egy tóga. Feje oldalt horgadt s hegyes szakállának csúcsa elgörbült a mellén. — Itt vagyok, nagysága — mondotta szomorúan. Az öregasszony a takaró alól kihúzta egyik kezét s mereven maga elé nyújtotta. — Krasztek — mondotta most már csendesen. Krasztek a fal mellett, az ajtónál, egy székre kuporodott s dideregve burkolódzott barna tógájába. — Ne ott. .. Ide, ide gyere, Krasztek. S az öregasszony megsimogatta az ágy szélét. Krasztek engedelmesen felállt, óvatosan ellépkedett a padlóra szórt gyümölcsök között s güi biilt háttal leiilt az ágy szélére, ahová az öregasszony mutatta. — Látomásaid voltak megint, nagysága — mondotta nagysokára. Vaczulikné megremegett az ágyban. — Hallgass ! — suttogta — csak te nem látod, mert eladtad lelkedet az ördögnek. xVlég a Marian is látja őket. Még az is. Krasztek még lejjebb horgasztotta a fejét. — A Marian igen. — Hiszen már az éneked is az ördögnek szól, azért nem félnek már az énekedtől... Krasztek, Krasztek, ha megint az Istenhez tudnál énekelni. • Krasztek felsóhajtott, mintha azt mondta volna : igen, bár tudnék mégegyszer Istenhez énekelni. — Pedig valamikor tudtál ! Ó ! hogyan tudtál, Krasztek. Olyan volt a hangod, mint fiatal fáké tavaszi szélzúgásban. —• Az már régen volt nagyon. — Régen ... Amikor még udvarról-udvarra kóboroltál és bokrok alatt volt a szállásod... Krasztek. ki adott neked födelet ? Saját házában hajlékot ? Ki adott néked saját asztalánál ételt, italt ? — Te adtál, nagysága. — Ügy-e, én ?... És ki mondta neked mindég : Krasztek tanulj, tanulj ... Ügy-e, én ? — Igen, te.