Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Lesznai Anna

ijedt vadak, rebbenés, lihegő les, kergetés, rátalálás, siralom, könnycsepp piros avaron — mind múlt már s elmúlt vele életem rózsás fele Î Már a rózsa mind lehullt, be kár, hogy csukott a múlt, házába nem mehetek, lépcsőn fel nem mehetek, nem játszhatom veletek, régi társak, kedvesek, kik alusztok s hívesek vagytok hideg föld alatt, melyen léptem elhalad. Piros zsálya, mákvirág, mérget küld a holt világ, kelyhét ha megízlelném magamat itt feledném. Pázsiton elterülnék, puha rögbe merülnék, sima sírom verdesnék sima szárnnyal a fecskék — mindig otthon lehetnék I