Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Márai Sándor: A kigyók

»Imi és gondolkodni nem ugyanaz; a gondolattal mintegy vérségi kapcsolatban élünk, mint családtagjainkkal, de az irás legtöbbször csak megtörténik v elünk, mint valamilyen ijesztő kaland MÁR AI SÁNDOR ÍRÓ ÉS PUBLICISTA, SZÜL. 1900-BAN KASSÁN. MÁR SZLOVENSZKÓI TARTÓZKODÁSA ALATľ TUNT FEL RAGYOGÓ ÍRÁSAIVAL. A PESTI HÍRLAP SZERKESZTŐJE. M ár ai Sándor A fiú november vége feló csak annyit írt, liogy megnősült, most egyelőre Tliüringiába utazik s karácsonyra majd hazajön. Mind sírtak, mikor a levelet elolvasták, az apa öklével az asztalra csapott, a nagymamát ágyba kellett fektetni, mert sírógörcsöt kapott. Feleségéről szűkszavúan írta a fiú, hogy Berlinben ismerte meg, híres táncosnő, fellépett már az egyik nagy berlini színházban is. „Ezer csókot küld édes kis feleségem, Nunu is", — írta a levél végén. A hír teljesen összetörte a családot. Az apa rátarti ember volt, jómódú állatorvos, a családban akadt esperes is, s oldalágon táblabíró. Táncosnő még nem volt a családban. A fiúnak, titokban, egy patikus leányát szánták, kinek volt valami kis hozománya is, házrésze Pécsett és három hold szőlleje. „Mindez azért van, mert külföldre küldtétek" — mondta Fülöp bácsi, s pipáját lobogtatta. Fülöp bácsi negyvennyolcéves volt, makacs kuruc, s gyűlölt mindent, ami külföldi. A nagymamán sebtében eret vágtak ; valamivel jobban lett, de még hetekig sírdogált. Ez a fiú volt kedvenc unokája. Titokban, bélelt levelekben, tízeseket és húszasokat küldött utána most is, mikor külföldön tudta. „Mindig ilyen volt, — mondta siránkozva, — mint a nagy-