Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából

219 — Nekem indulni kéne haza, mert kettőkor van az ebéd és apa nagyon dühös, ha nem vagyok pontosan otthon. Különösen ma, mert Elly evezni ment és csak este jön haza. — Jó, akkor menjünk. Hazamenet nagyon csendesek voltunk. Nekem olyan furcsa volt, hogy ennyit beszéltem magamról. Én nem szoktam ilyen őszinte lenni az emberekkel, különösen nem, akit alig ismerek. De Lengyel más, mint a többi, és egész biztosan ezért tudtam vele mindjárt olyan bizalmasan beszélni. A Margithidon azt mondta: — Hétközben nekem mindig nagyon sok dolgom van. Elmegyünk jövő vasárnap megint sétálni? — Jaj istenem, én már szombaton utazom, Szegedre, Olga nénihez. Az a nagynéném, anya nővére. — Ez nagy kár. Mikor jön vissza? — Egy hónap múlva. — No az nem olyan nagy idő. Nagyon kedves volna, ha irna nekem Szegedről. — Szívesen, majd irok. És ha hazajöttem, felhivom magát és majd sétálunk újra. Jó lesz? — Jó lesz, Maca. Nagyon kedvesen szorította meg a kezemet, mikor elváltunk. Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam kikérdezni anyáról. De most már biztosan jóba leszünk és legközelebb könnyebb lesz vele beszélni. Különben is irni fogok neki Szegedről és levélben sok mindent meg lehet kérdezni, ami szemtől-szembe kicsit furcsa volna. Ugy fogok neki irni, mint egy jó barátnak és megkérem, hogy irjon meg nekem mindent, mint jóbarátjának. Biztosan meg fogja tenni és akkor írásban van meg az egész anyagom... * Holnap utazom Szegedre. Nagy kár, hogy közben nem beszélhettem mégegyszer Lengyellel. Egész héten gondoltam rá, hogy esetleg felhivom, aztán mégse tettem meg. Főleg azért nem, mert egy egészen szörnyű és csúnya gondolatom támadt...