Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Földes Jolán: Maca naplójából

215 — Nem, csak most jöttem. — Budára megyünk ? — Igen. Szótlanul mentünk át a hídon. Én olyan furcsán éreztem magam, legszívesebben bőgtem volna, nem tudom miért. Otthon azt mondtam, hogy Gizivel megyünk sétálni. Ha most találkoznánk Ellyvel, aki Gézával ment evezni, vagy apával, aki már kilenckor ellógott hazulról ! Óvatosan Lengyelre néztem, aki csendesen ment mellettem. Mire gondol most ? Hirtelen eszembe jutott, hogy neki furcsának tűnhetik... Én szólítottam meg az uccán, telefonáltam, mindenképen beszélni akartam vele... Engem a fiúk ritkán vesznek komolyan. Nagyon sovány vagyok (ez később nem lesz baj, akkor az elegáns, fiús alak, de most nagyon rossz, mert mindenki kislánynak néz), és a legnagyobb csapás az, hogy pisze vagyok és szeplős... Ez különösen egy írónőnek rettentő, akinek nagyon komolyan és szomorúan kell kinézni. Jövőre csináltatok egy fekete orosz blúzt, mert újra divatos lesz, derékban viselt bőrövvel. Ezekre gondoltam és még nagyon sok mindenre, amíg mentünk át a hídon. A Margitszigetnél megkérdezte : — Gyakran jár a Szigetre, Maca ľ — Idén még egyszer se voltam. Pedig azelőtt sokszor vacsoráztunk kint minden nyáron. — Most mit csinálnak esténként ? — Én mindig otthon vagyok. Apa gyakran elmegy bridgezni, Elly meg a barátnőihez. — És maga mit csinál ezalatt ľ — Az utolsó hetekben sokat tanultam, ilyenkor neki kell látni, vizsga előtt. Aztán meg olvasok. Megint csöndesen mentünk kicsit, aztán megkérdezte : — Milyen lány az Elly ? — Elly ? Nagyon szép és mindenki nagyon szereti: Mosolyogva nézett rám : — Maga is ? — Én is persze. Miért kérdezi ? Nem felelt rá, hanem azt mondta : — Biztosan magát is úgy szereti mindenki.