Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Féja Géza: Az új népiség

FÉJA GÉZA ÍRÓ, TANÁR, SZÜL. 1900-BAN A BARSÏ SZENT JÁNOSPUSZTÁN. AZ ÜJ MAGYAR IRODALOM EGYIK LEGKÉPZETTEBB ESZTÉTÁJA. F é j a Géza Af Mf jtéflUég** Merüljünk vissza egy jó évtizednyit. Az Ady utáni korszakban éltünk s az irodalom ugyancsak megőrizte legnagyobb és leghősibb alakjának kidőlését. 1920 megdöbbentő visszahőkölést jelentett s az író hirtelenül ravaszan vagy hisztérikusan szánni-bánni kezdte egykori merészségét. Igaz, hogy Szabó Dezső jött, de Szabó igen gyorsan elvégezte jelentőségét. Az áradó és fenyegető folyam csakhamar állóvíz lett, részben termékenyítő mocsár s ha azóta ki is törnek olykor belőle a folyamkedvek, annál gyorsabban és szélesebben terül ismét állóvízzé. Éreztük, hogy a nép s a népiség felől kell jönnie ismét valaminek, túl az Ady-Móricz-Szabó-horizonton. Jöttek is lírai jelek, Erdélyi József s később Illyés, megjelent Nyirő József felejthetetlen „Jézusfaragó embere", mely ha a későbbi „Kopjafákat" is hozzá számítjuk, úgyszólván kimerítette a balladai lélek és sors prózai lehetőségeit. De hiányzott az új népiségnek nagy epikai megfogalmazása.