Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szép Ernő: Lopni

179 szomszéd, aki tolvajmódra kinézett, látta, hogy nem tűa ütött ki, inkább odabent maradt biztos helyen. Ezek meg az udvarban így állottak várakozva néhány szívdobbanás idejéig, a sötétben, csupa feketeség és fehérség, mint egy Munkácsy-kép. A gazda tett egy lépést, fogta a fejszét a két kézben, erőszakosan : — Meg ne mozdulj bitang, mert kettéhasítalak ! A sötét ellenfél avval felelt, most már el is hajította a dorongját, úgy maradt ott fegyvertelen. Most már nekimert ugrani a gazda, megkapta a tolvajnak az ujjasát a mellén, elkezdte ráncigálni : — Tee, te cudar, tee ! Lopni jöttél, hee ! Szegény ember tyúkja kell néked, tee ! Hee ! Szaladjatok a zsandárokér ! A nagylány meg a kicsi fiú egyszerre eredtek a kiskapunak. De csak a lány került ki az utcára, a kicsi fiú visszaugrott a kapuból, hátha segíteni kell az apjának. Még nem verekedett nagyokkal, jaj de gyönyörű volna a fokossal virtust tenni ! Az asszony az elszabadult jércéket űzte már, hatfelé szaladt egyszerre, a legmagasabb fejhangján átkozta a szökevényeket, meg a tolvajt ; a gyerek, akinek eszébe se jutott a ketrec népét kergetni, csak állott, bámulta a sötét tolvajt, annak a háta mögött harcrakészen. A gazda pedig egyre bátrabban markolászta, rázta az emberét, kegyetleneket döfött a fejsze fokával a mellébe, hasába, s ordítozott tüzesen, mámorosan: — Tee, te csúnya féreg te, teeh, te gyalázatos gyilkos haramia, teeh, ugyina reszketsz a kezembe, te kutya tehî A gyerek is úgy fölgerjedt, ugrott egyet, ráhúzott a fokossal a tolvajnak a vállára. Az meg se mukkant. Mintha aludna. Ez a veszett lárma, amit gazda, meg az asszony, meg a baromfi csapott, addig tartott, míg a fegyveres hatalom megérkezett. Egy szál csendőrt hozott a lány, csak innen a hatodik szomszédból, ott volt a futókás szelíd kis laktanya. Ember, asszony elnémultak a csendőrszurony csillaná-