Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr

161 szett kutyát ! A félvilág vicsorgatja rám a fogát, bratyeszkám. Ám ennek én csak örülök, mert elemem a harc I De foglalj helyet, kérlek. Azaz, hogy egy ülőszék exisztálván mindössze e katakombában, maradj kicsit állva, mert a földre mégse ülhetsz le. Mindjárt készen leszek, csak egy keveset ledöfök még valakit... öreg barátom, mialatt ily kedélyesen diskurálgatott: hozzám, egyszer se nézett föl, hanem vad elszántsággal fogalmazott tovább. Ijesztő hírű tolla tébolyult iramban karcolt és ágaskodott a papír fölött, ő maga teljes súllyal dűlt az asztal fölé s a fejét szinte fájdalmas boldogsággal tartotta félre egy kicsit. Bütykös ujjai között cikázó lendülettel ugrált és táncolt azalatt ama ijesztő hírnevű toll.. Szorongva néztem körül a pincelyukban, amelyet — szokott túlzása szerint — katakombának nevezett öreg barátom, a szerkesztő úr. Egy helybeli vegyeskereskedő raktára volt e helyiség s e raktár egyik homályos sarokasztalánál húsz esztendő óta hadakozott immár a megalkudhatatlan nemzeti irányzat emez öreg névtelenjeKétségbeejtő hely volt ez a sötét odú. Az ablak sarkába* zsendülni kezdett már a fű, (odakint tavaszodott) s az ablak egyik törött tábláján be-bekukucskált két-három liba. A szerkesztő úr szinte az ihlet eksztázisában gyúrt ezalatt. Bütykös ujjai között ágaskodott és remegett már ama bizonyos ijesztőhírű és százaktól megátkozott rozsdás toll.,» Szegény öreg barátom, szerkesztő úr ! Ebben az időben olyan volt már külsőre, mint egy sózott hering. Hiszen akadtak túlzásai mindenesetre, de hogy ennyire jusson, sohase hittem volna ! Legutóbb anynyira elkeseredett már, hogy vállig növesztette a mindea oldalba lecsüngő hajbozontját s jobb- és balfelől varkocsba fon,ván, apró pálcikát bogozott a végébe. Persze röhögtek a háta megett, hogy a félkegyelmű alak végleg megkergült, mert úgy fonja kétfelé a haját, mint szál évvel azelőtt a hortobágyi Számadó-juhászok. A szerkesztő úr olyankor mély megvetéssel rántolt egyet a vállán : — Piszkos nemzetközi alakok ! Igenis, úgy járok, mint az őseim! Mert turán-utód vagyok! Akinek pedig nem tetszik, repedjen szét ! . ,.•> A szerkesztő úrnak mellékesen Vaczulka volt tigyaa tl