Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Nagy Endre: A kéményseprő neje

141 kínálják csókra a baba arcát annak a gyér téli napfénynek. Drága ajándék ez ilyenkor, kapzsi gonddal vigyáznak, hogy egy rezdülését se szalasszák el. Ott ülnek a kismamák egymás mellett és előttük ott piroslanak az alvó babaarcok egyenletes sorban, mint egy tulipánültetvény virágai. A városi forgalom hallgatólagos konvencióval elkerüli ez a helyet. Nincs róla írott törvény, arkangyal sem áll őrt kivont lángpallosával, fölirat so figyelmeztet, hogy „Föntartott hely", mégis háborítatlanul vannak itt egymás közt, mint egy magán-szanatóriumban. A babának üdülés, épülés ez a félóra, de a kismamának is jól jön ám. Ez az ő társadalmi élete, kaszinója. A szomszédjait nem ismeri, de a legősibb közösség kapcsolja hozzájuk. Itt bezzeg nem kell a társalgásnak a biztos hadállásokból kileskelődve, tapogatódzva, lépésről-lépésre előnyomulnia. Előttük van a közös téma és meghitt otthonossággal indulnak el rajta egymás felé, mintha egy családnak a tagjai lennének. Előbb a babáról beszélnek természetesen ; óh, roppant gazdag téma ez. De ha belefáradnak, rátérnek az előzményekre — amíg a kismama eljutott odáig. Életregények tárulnak ki ilyenkor, amelyek egyébként szemérmesen szoktak megbújni az egyszoba-konyhás lakások rejtelmeiben. Persze egyszerű, igénytelen történetek ezek : a romantika nagyvonalú izgalmai nemigen szoktak e szegényes sorsok lakóhelyein kiviharzani. De a legcsöndesebb életnek is megvan a joga, hogy egyszer, egyetlenegyszer, a vallomások ellágyult pillanatában éposszá magasztosítsa magát. Nos, az egyik kismama itt mondta el az ő életének regényét, amint itt következik. •k Tudja, naccsám, az egy kész regény, ahogy én az urammal először összeismerkedtem Csak le kéne írni és máris könyv lehetne belőle. Ügy kezdődött, hogy egy délután egyedül maradtam a lakásban ; a mamámnak valami dolga akadt, már nem emlékszem, hol. Én nem bántam, inkább még örültem is neki, mert aznap valami különmunkát hoztam haza az irodából, legalább szép nyugodtan, háborítatlanul lekopog-