Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kosáryné Réz Lola: Három kis eszkimógyerek

128 jai vannak, akár a többi felnőtt embernek. Felszállok a villamosra és helyet adnak nekem az udvarias fiatalemberek és fiatal leányok. Én leülök komolyan, de magamban nevetni szeretnék és alig tudom megállni, hogy meg ne simogassam annak a hetykesapkás kisleánynak a szép kerek arcocskáját, aki az előbb felállt a kedvemért. És szívesen játszanék minden gyerekkel ! És olyan szívesen odacsalogatnék magamhoz minden kutyát és elbeszélgetnék a verebekkel. A verebekkel, meg a feketerigókkal, meg a fákkal is és a rózsákkal a villakertekben, amelyeknek a fejére bóbitás papírfejkötőt kötöttek, ahelyett, hogy lefektették volna őket aludni. Most aztán virrasztaniok kell egész télen, úgy képzelem. És fáznak. És unatkoznak a puszta kertben. Ó, dehogy. Hiszen tudom már, hogy ez mind bohóság. Sokkal kevésbbé fáj a szívem értük, mint azelőtt. Az ember lassan érzéketlenné válik. Hozzá szokott az élet sokféle sebéhez és sokféle látványához, mint ahogyan mindenhez hozzá lehet szokni. A halottvívő cigarettázva és dúdolva cipeli végig a kórház kertjén a halott gyermek testét a hullaházba. Én is sok emléket cipelek el így a mult temetőjébe és már meg sem rándul az arcom. De azért mégis... ez, úgy-e, nem komoly dolog ? Azt mondja az édesanyám, mikor az új lakásról beszélünk, ahol majd együtt fogunk lakni : — Én nem törődöm vele, fiam, milyen lesz a lakás és hol lesz, csak messzire el lehessen látni az ablakából, láthassam a felhőket és láthassam, amint a budai hegyek mögül feljön a nap. Ha az édesanyám nem öreg még és látni kívánja mindazt a szépet, ami van a világon, bizonyosan nem vagyok öreg én sem. * ... Egy házban a viceházmesternek három kis eszkimó-gyereke volt. Kicsik, feketék. Sötét, nehéz hajuk az arcukba hullt és ferde szemük villogott a kopott bundagallér mögül, amit az anyjuk télre a nyakukra kapcsolt. A leghidegebb időben is kint karikáztak és visongattak a ház előtt. A legidősebbiket, aki ötéves lehet, láttam egyszer, amint fát meg szenet hozott a boltból. A középső