Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Peterdi Andor

125 'banyai Aiuuy* Nem tud róla senki ľ se ember, se világ, rejtőzik, mint gazban a szagos vadvirág, országút se kanyarog, amerre ő él : a nap pirosítja s legyezgeti a szél. A bokrok, a fák s a mezei madarak, tudják csak, hogy itt van a kis tanya alatt s nagynéha egy megszédült katicabogár a keblére tapad, vagy a vállára száll. És vasárnap mégis tarkán, színesen kiöltözik : suhog rajta a selyem, valakit vár, aki csak nem jön sehol, míg a messzi faluban a harang dele szól. Estig megkerüli százszor a tanyát, kerek, kicsi tükrén gusztálja magát, S úgy fáj lelkének, mivel nem szóbeszéd : hogy haja milyen szőke s szeme milyen kék. Oly tág itt a világ s oly messzi a határ, mégis hozzá senki, soha nem talál, ám éjszaka, mikor a denevér repül : ablaka alatt a puszta hegedül S a hold az égről az ágyára száll...