Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Pásztor Árpád: Még egyszer… utoljára!

120 Megérem még azt az időt, Sírva mégy el kapum előtt, Megöleled a félfáját, Ügy siratod a gazdáját 1 A főúr töltött neki, az utolsó poharat is kihörpintette, most kellene csak igazán... Fejével a főúr felé bökött, hogy egy másodikkal, de a főúr úgy tette, mintha nem vette volna észre... Duci szájában összefutott a keserűség, földhöz vágta a poharat, a keservit ennek a nyűtt életnek ! — nana, naccságos úr! csitította Gyuri... Barabás bá' felállott, megrázta magát, mint a kutya fürdő után, vette a kabátját, kalapját a szemére vágta és célegyenesen az ajtónak indult. Mint viharos, nagy éjszakák után, Gyuri felemelte vonóját, durrogva, pattogva, rikoltva buggyant ki a Rákóczi induló... Megy a naccságos úr 1 Amikor a kijáró előtt levő székhez ért, a tányérhoz, amely mellett a „Zene" cédula volt felpeckelve, Gyuri eléje került... — Naccságos úr I... És egy húszpengőst dugott Barabás bá' zsebébe. Lehet, hogy észre vette, de lehet, hogy észre se vette. A banda pedig dübörögte : Tadaramtadaram—tadaram tadara ! Kinn zuhogott a fekete eső. Barabás kábultan ballagott a falak alatt, benn Sebő Zoltán a terményesekkel most hagyta abba a ferblit... t Piros arccal jöttek ki a szeparéból és csodálkozva látták, hogy üres a szála. — Mi van itt, Gyuri ? — kérdezte a harasztosi Klájn... Ki mulatott ? — Csak mi magunkba ... És zümmögve kezdte rá a banda : „Akinek nincs kutyája..."