Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Előszó - Marek Antal: Köszöntő

11 akkor nem tartozik abba a közösségbe, amely számontartja őt. Másrészt inkább odatartozik az az író, akit vérségi kapcsolatok nem kötnek a tájhoz s a néphez, meg a sötéttüzű csillagokhoz, de személyes élménye volt valaha s ezt az élményt Írásaiban más és más formában ismételgeti s ezzel önmagát a közösség lelkiségéhez elszakíthatatlan szálakkal hozzákapcsolja. Nem célunk az irodalom belső világában határvonalakat húzgálni s az egyetemes magyar irodalmat részekre tépni. Ellenkezőleg az egyetemességet kutatjuk ; a közös eredőket, amelyek más nemzetek irodalmi célkitűzéseivel párhuzamosak, a rokon vonásokat, melyek határon inneni és határon túli magyar szellemiség között múlhatatlanul fennállanak. Vérségi kapcsolatokat keresünk és találunk s bebizonyítottnak akarjuk hinni valamennyi magyar mű közös származását. Ezért vallunk magunkénak írókat, akik büszkeségei a magyar irodalomnak. S mert minden író végeredményben az igazságért küzd, a szebb világért harcol a maga politikai és etikai felfogása szerint, ezen a barrikádon találkozhatnak mindannyian, akiket egyelőre világnézeti külömbség választ el egymástól. Az írás eme sokrétűségében egy uj világ körvonala rajzolódik elő. A hibát keresi a szociológus, a kultúrstatisztikus, a költő, a kritikus, a regényíró. Eredmény : mindenütt, ahol komoly felelősségérzettel s az elhivatottság szent érzésével nyúltak a tollért s alázattal hajoltak a papír fölé, tiszta szándék fényesedik a sorokban. Babits mondja egyhelyütt : az élet maga a halhatatlanság : az egyéneknél úgy hívják, hogy : lélek ; a nemzeteknél pedig úgy, hogy : irodalom. Hát ez a szlovenszkói lélek, amely a hegyek zártságával s komorságával indult el s fülében a csend perceiben egyre hallja az erdők titokteli zúgását, elérkezik-e terhével a nemzeti irodalom vagy a világirodalom birodalmába ? Részese lesz-e annak a munkának, amely közös nyelven, külömböző etikai beállítottsággal boldogabb és emberibb élet lehetőségeit keresi ? A kétely, melyet a szlovenszkói lélek születésétől kezdve haláláig hord önmagában, nem ád pillanatnyi nyugalmat sem. Titokzatos tűz lobog ebben a lélekben, amely elsősorban önmagát emészti. Milyen más indulatok-