Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Maróthy Jenő: Kis Pereces Gyurka dolgozata

110 az ember a padjába s félarasszal mutat kevesebbet, mint ülőhelyzetben. Hogyne kiáltana hát nagyot feneketlen bosszúságában : — Pereces György ! Mert igazság szerint Pereces György és nem Pereces Gyurka. Annak keresztelték és vigye a kánya a kicsinyítő képzőket. Mintha bizony mert valaki rövidebb néhány centiméterrel a szomszéd kakasánál, azért már nem volna egész ember. — Hohó ! Nem mérik azt rőffel ! Nem ám ! És Pereces Gyurka meg is tesz mindent, ami csak kitelik tőle, hogy egész embernek bizonyuljon. Nagyokat lép a nagy cipőkben s szuszog hozzá akkorákat, mint valami anyakönyvvezető. Hóna alatt viszi könyveit — nem táskában — akárcsak a nagy diákok. Elég gond ez bizony, mert az ember kénytelen a jobb kezével minduntalan a bal támogatására sietni, holott annak az volna múlhatatlan rendeltetése, hogy a zsebkendőt kezelje, — már ha tudniillik volna az embernek zsebkendője. Azután a mellét is kifeszíti, akit nem gyomorba szabtak, de egyszerre ügyelni a cipőkre, a könyvekre, a mellkas helyzetére, no meg az orr erkölcsi állapotára is, valóban nagyobb feladat, mint amilyet egy I. b. osztályú kisdiáktól elvárhat a közoktatás. Nem baj. Pereces Gyurka azért a lehetőség szerint megteszi, amit az iskola követel tőle. Más kérdés, hogy megteszi-e vájjon az iskola is, amit Pereces Gyurka szeretne rajta behajtani. Bizony, nem tagadom, sokáig magam is gyanúperrel néztem ennek a kis ebihalnak a fickándozását. Már az első héten azzal tüntette ki magát, hogy reggelről-reggelre elkésett. — Hogy hívnak ? — Pereces György ! — Mért jöttél későn ? — Tanár úr, kérem — elkéstem. — Azt látom, ebadta, de mért késtél el ľ — Tanár úr, kérem, későn indultam hazulról. Mit csináljon az ember az ilyen bikmaggal ľ Hát először mindenesetre megpróbálja kiveszekedni magát, hogy így, amúgy most megraknálak, mihaszna, ha a rendtartás