Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Palotai Boris: Manci visszatér

Palotai Boris JHaHci aUà$atâi<~ Az öregasszony kezéből kihullt a kötés, a pamutgombolyag messzire elgurult, nem emelte fel, oldalra fordított fejjel hallgatódzott A szomszéd szobából megint zaj csapódott ki, Manci jólismert hangja hegyesen pörgött, majd zihálni kezdett, eszeveszetten sustorgott, szinte legázolta Imre vézna hangját, keresztültaposott rajta mint egy megvadult mozdony ... — Ez nem megy tovább ... nem bírom .., nem bírom, — nyögte az öregasszony és már ment is az ajtó felé eltökélten, csordultig keserűséggel, hogy megmondja amúgy Istenigazában annak a nőnek ! Amint benyitott, erős robajt hallott, ez a folytonos lárma, csattogás már az idegeibe fészkelte magát, s a harag csak úgy lódította előre fáradt tagjait, kíméletlen és erős akart lenni, valójában pedig olyan elcsigázott volt, hogy mozdulatai nyomán még a levegő se lebbent... — Manci ! Mit akarsz megint te szerencsétlen ? mondta tépetten s szeme a fiát kereste ijedt gyöngédséggel, vájjon mit szól Imre, Imruska. hogy így berontott hozzájuk ? Imre a sarokban ül, nem mer felnézni, szorosan egybefonódott ujjai mint valami rácsozat feszülnek a térde felett, s haja csomósán lóg a homlokába. Úristen, mi lett belőle, mi történt ? Hisz nemrég még mindenki megbámulta ahogy frissen, ruganyosan végigment a korzón — de szép fia van Takácsné, de remek kölyök ! S ő szégyenlősen, hencegő szerénységgel tette hozzá : nem is olyas szép mint amilyen jó... Csupa szív az a fiú ! Szorongó nyugtalansággal vizsgálgatta Imrét. Mióta néz így ki ? Tegnap is ilyen beesett volt az arca ľ S a haja ?... Mi történt a hajával ? Mintha porral hintették