Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kaczér Illés: Tátogó

95 így nem jó. Nem egy fogpiszkálóval, hanem kettővel kell dolgozni. Akkor azt hiszi, hogy az anyja eteti a csőrével. — Mit tudod te azt, hogy hogy kell egy kis gyereket etetni — mondja a feleségem lekicsinylően. — A fogpiszkálóval csak megsértjük az ínyét. Szalad a fürdőszobába, a toalettasztalról behozza a pzemöldöktépő csipeszt. Benzint is hoz, amivel sterilizálja. A fejéhez kap. — Szentisten, a gilisztát is sterilizálni kellett volna I Azon piszkosan adtuk neki oda, hogy Péter kihúzta a földből. Kimegy a konyhába, tanácskozik Lujzával, hogy nem kellene-e megfőzni a gilisztát ? Végre is abban állapodnak meg, hogy csak megmossák. Lujza néni szigorúan gondolkodik és úgy tudja, hogy megfőzni a verébanya se szokta. A nap állandó izgalmak között telik el. Tátogó fegyelmetlen én önfejű. Rendszertelenül és szeszélyesen tátog. Néha félóráig is figyelni kell, amíg a vattacsomó megmozdul, néha aztán minden harmadik másodpercben tátog. Az asszony még több zöldpapírt tűzdel a kalap szélére, hogy a kismadárnak semmije se hiányozzon és azt higyje, hogy otthon van a fán. Nem nagyon hiszi. Ha hinné, csipogna. De nem csipog. Álmosan ejtegeti a fejét, már a szép tisztára puccolt giliszta se kell neki. Ez némi nézeteltérésre ad okot a családban. Kezdek szemrehányásokat tenni az asszonynak, hogy miért hozta el a madarat a Jakab városbíró-térről, az anyja nem azért kiáltozott, hogy elvigye, hanem, hogy segítse vissza a fészekbe. — Mondtam, hogy nem láttam ott seholse fészket. — Meg kellett volna nézni, hová repült az anyja — véli Péter. — Látod, Péter is tudja. Ahová az anyja repül, ott a fészek. Most idehoztad a házba, csak egy nagy gondot hoztál a fejemre. Látod, hogy nem akar enni. — Nem akar enni, mert álmos. Este minden madár álmos. Majd reggel megint éhes lesz.