Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Győry Dezső

89 ßzyqi a QuhohoIs* Fönt zúg, lent súg. A szlovenszkói ember hol égboltot zúz, hol meg sírni sem mer, rongy cívódások nap-napmenti sója, nagy szusz, kis ugrás tette koporsója, s bár sorsa egy nép sorsának a téte, egy pohár vízben háborog a léte, hidat verhetne, s csak az árkot ássa, gyakran felejti, mi a hivatása, a vágya hűdött, nappalai esték eszi, roncsolja a börtönbetegség. S míg testvérkéztől fojtva dől a rögre, a szélben mintha Európa hörögne. Én már lányokra leskedtem az ólnál, mikor te még csak pólyásbaba voltál és mégis mennyit kóboroltam, késtem, emíg megtörtént hozzád-érkezésem, gyönyörű kérdés virágzik szemedből, no és mi haszna a világnak ebből ? Hogy érted éljek és hogy értem éljél : lépjünk tovább a magunk életénél.