Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Farkas István: Eladó búza

I 82 veszekedik velük, de lia elvégezték a munkát, mindenkivel beszélget és sohase vont le még senkinek a béréből. Már két óra felé járt, Péter éhen állt a köveken, a kereskedők régen ott hagyták, már száztizet se kinált senki a búzáért, mert a rádió jelentette, hogy két koronával esett a börzeár. Azt idelent mindig ötszörösen kell számításba venni, mert másnapra megint eshet ötven fillérrel s akkor vége a törvényesen megengedett, szép haszonnak. De az ügyes üzletember egy-egy jó kötéssel prémes bundát nyert a feleségének, tátrai nyaralást a német nevelőnőnek, akivel egy kis baj történt, mert törvénytelenül akart anyává lenni. Hát csak óvatosan az üzlettel, mert ki tudja, milyen viszonyok lesznek, hátha még sokkal jobban ki lehet használni a konjunktúrát ľ A három zsák ott hevert a kövön. Szétszóródva, bánatosan egy pár búzaszem is ott várta a nyugtalan verebeket. Péter szívébe ólomsúllyal szállt a gond verebe és ott csiripelt benne ostoba, értelmetlen gondszavakat. Julika háromszor is kiállt az országút közepére és várta a szekeret. Nem ajándékokat várt, nem a könyvre, piros kendőre gondolt, hanem a búzát várta, az ő szép búzáját, amit langyos szeretettel morzsolgatott az ujjai között, míg ott feküdt a szoba padlóján. Abból sütik majd a fehér kenyeret, olyat, amilyet a városi urak esznek, meg a boltos, aki el is szokott adni, de csak pénzért és hitelbe sohase ad belőle. A szekér azonban nem jött. Más szekerek zörögtek el az úton, egyik Julikát is majdnem elgázolta, de az uradalmi szekér nem látszott sehol. Az ég lassan besötétedett. Felhőcsipkék készültek a mennybolt hálóingéhez, amiket angyalkezek hímeztek hegyes tűvel és az egész világ olyan álmos szomorúan nézett le Julika nefelejcskék szemébe, mintha temetésre készült volna. Az úton messzire lehetett látni, a lügyező almafák amelyek mint jóízű menetben pihenő katonák, az utat szegélyezték, már árnyat vetettek és az árnyak összefolytak a füvet bontó árokkal.