Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Darkó István: Faun a Magurán
40 hang, testetlen szó, légnemű pityergés. Borongós, szomorkás alapszínét alig változtatta. Mintha éneklő ember torkán tűhegy kapart volna végig, az előtörő hang a sávos kis Feb felületét fájdalommal érintette. — Érdekes, — mondta a grófné. — Egészen érdekes. A juhász abbahagyta a furulyázást, a házból tiszta külsejű zsákot hozott ki. Zsinórra futó nyílásán benyúlt a zsákba, hegedűszerű fadarabot ezedett ki belőle. A fadarab meg volt faragva, nyaka, hasa, talpa volt, liur fesizült rajta. Lószőr vonót vett elő hozzá, álla alá szorította a szerszámot. Tompa, bugó hangot adott a primitív hegedű, de tisztán szálldosott ez a hang ezen a mély felszínen és gyötrődve ismételte az előbbi dallamokat. Az ostyepkafejű Koreny elcsavart nyakkal hegedült. Amikor megállt vele, rávetette apró szemeit a szép grófnéra. — Ezt a hegedűt Koreny Jankó sajátmaga készítette, a vonót is hozzá, — magyarázta a tiszttartó. Azt figyelte meg, hogy a grófné arca egészen megváltozott. Eddig olyan természetes, egyforma, öntudatos büszkeség ült rajta, most előbb meglágyult, aztán megkeményedett. A gróf a fülébe súgott valamit. Ettől komolyodott el a szép asszony. Korholóan nézett az urára. A gróf ajándékozóan mondta: — No lám, milyen helyrefiu ez a Koreny Jankó. — De tud ő még mást is. A tiszttartó erősebben nézett, a grófncra, kinyújtott karcsú bokájára, amelyre, a világossárga selyem harisnyájára ki®, zöld szöcske telepedett. A gróf elnyúlt a füvön, megtámasztotta a fejét, angol pipát szívott, tányérsapkájával dongó után csapott, de ő is az asszonyt figyelte. A fiatalember hallotta egyszer, hogy ez a házasfág nem ment könnyen. A gróf családja tiltakozott ellene, mert az operaénekesnő, bármilyen hires művésznő, egészen egyszerű családból származott. Az apja éneket és zenét tanított egy kis szlovenszkói városkában. Később nem volt rendben a honossága, kitették a gimnáziumból, akkor tánciskolákban, moziban, éjjeli kávéházban hegedűlt