Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Vass László: Se Kelet, se Nyugat
216 resztelnek, leölt állatok beléből újra jósolgatnak. Hajh, szegény Ady Endre mit is rótt fekete betűkkel az Ismeretlen Korvin-Codex margójára : — „Miért iszik kancatejet ma is még, holott nektárt ihatna a magyar ? Miért nem képes reagálni és megnyergelni önmagát, mikor már úgy sem lehet lovas nemzet ? Miért ? Miért ? ! ! Ravasz ferdítéssel a magyar mondavilág megbízhatatlan tájain kalandozik az a beste szittya sereg, szegény Kézait megtették a turánista történetírók ősének, aki már szerintük a turáni világbirodalomról álmodozott. így lett ősturáni a szelíd Júlián barátból is, aki hétszáz évvel ezelőtt Lebédiába indult, hogy megkeresztelje az ott maradt konokfejű magyarokat. És az is természetes, hogy a történelemből főleg a barbár kalandozások korát dicsőítik a turáni történethamisítók. Elfeledkeznek Szekfű Gyula megállapításairól, amelyek szerint a kalandozások során a vezérek már korbáccsal hajtották várostromra harcosaikat, ami azt bizonyítja, hogy a nép torkig volt a hadi foglalkozással. Hajdan, mikor a pogányság végső nyomai is lassan eltünedeztek a Duna tájáról, László király imígyen intézkedett az esetleg visszatérő pogányok ellen: — „Aki a pogány szertartás szerint mutat be áldozatot kutaknál vagy fáknál, forrásoknál és kőszikláknál, — bűnét egy ökrön váltsa meg". — A budai fáknál, kutaknál ezer év multán újra megjelentek Hadúr tisztelői, a modern bicskás pogányság barbárai, akik igazi rokonai a teuton erdőkben Wotánnak áldozó „fajvédők." Kozma Andor la „Táltos álmá"-ban már hajrázza, hujrázza a népet: — „Ha százszor végzet, én elébe vágok: Gyujtsuk fel inkább az egész világot I Nyergeljetek !... Nyeregbe magyarok !... S ne kíméljétek ádáz nyugatot !... " * Hogy még teljesebb legyen a dunaparti hangzavar, időnkint, egyre sűrűbben, egyre fájdalmasabban beleordít az elkívánkozók, a valóság elől menekülők zenebonája a nyomorgó parasztok koplaló szektája, ott a Tápió partján, égnek tárt karokkal üvöltözve, mellüket verdesve s várva a Messiást, a megfeszített Krisztust, hogy megtisz-