Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Szombathy Viktor: A német lány és a szerelem

196 kifizetett. Vince rábámul a lányra. Aztán gavalléros, nagy mozdulattal pengette le a két koronát a pincérnek, borravaló miértjéül. Rá is csapott az asztalra. A pincér szörnyen hajlongott. Anni pedig ismét elmosolyintotta magát f ha nevetni kezdett, két kis gödröcske jelent meg az arcán, amiért Vince két karja közé kívánta volna kapni a leányt. Ami ezután történt, rövid volt, de különös. A harsányazavú portás rikoltott egyet, Prága felől a vonat érkezett. Anni felkapta a csomagját s ragyogó szemmel nyújtotta keztyűs kezét. Vince nagy tenyerének. Vince bátortalanul érintette meg az illatos ujjakat. S ekkor a lány odahajolt Vincéhez, egy puha halk csókot nyomott Vince piros arcára » a vonat már vitte ií a lányt az Elba partján lefelé. — Ejnye ! — nyögte később Vince és ha a portás tovább nem taszítja, éjfélig is a vonat után bámul. Zavaros, bódult fejjel tért meg a kaszárnyába. Nem szólt senkihez semmit, ledobta az övét, csizmáját leliuzatta Palkoviccsal, kenyerét leemelte a polcról és nagyot szelt belőle. Már a vecserkát is rég elfújták, mikor ágyba készült. Agyában most rendeződtek a gondolatok. A délután minden percét osztályozni, mérlegelni, ismételni kellett. Már Havranek nyeste a bőrt és Kovács Péter feljött az istálló inspekcióból, amikor Vince végre megszólalt. Felült az ágyában és megrázta a mellette alvót. Sipeki volt az, a suszter, aki németül is tudott. — Sipeki ! Hallod ? Sipeki morgott valamit s nagynehezen tágítgatta sízemhéjjait. — Mit akarsz, te hóhér ? Vince közelebb hajolt és súgva kérdezte a nagy szót : — Sipeki ! Hogy kell azt mondani németül : szeretlek ! ľ Sipeki röviden és tiszteletlenül felelt : — Nagy az úristen állatkertje, komám ! De Vince nem ért rá tréfálkozni. Élő szótárát méj jobban rugdosta. Sipeki dühösen nyekkent egyet, hogy at ágy vasai azonnal nyikorogni kezdtek.