Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Urr Ida

A Gyerekkoromból ismerem : akkor a padlóban lakott, nyakam fogta a félelem és hosszú árnyék-alakok hajoltak földig s újra fel. Azt hittem szellem lépked át a verejtékező szobán és lenyeltem egy korty teát. A szu szüntelen dolgozott, nyugalmas ágyat faragott, árkokat fúrt, mely eltemet minden halálos haragot. Reggel lett mikor elpihent, vagy elment ahol éjsötét borul szivére csendesen... nem birta a fény köntösét. De már nem félek tőle sem, pedig most belém költözött, talán fából van a szivem, vagy tán egyszer kettétörött. Serceg, porrá szed lassan szét, bekúszik versbe, rímbe is, megéneklem, mint harci hóst, de nem csak én, hanem te i«.