Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Andreánszky István: A fosztogató

Andreánszky István Kötőlánca a nyakövhöz volt erősítve. Az öv helyén a szőr lekopott és bőre felhorzsolódott. Éjszakára eloldották kötelékét és szabadjára bocsátották. Nyaka körül az Öv helyén sáv húzódott, olyan, mint a rózsaszínű pántlika. Két újnyi széles szíjból készült a nyaköv, nem volt halzsírral megpuhítva. A nyaköv nem volt szorosra meghúzva ; a szíj keménysége hagyott nyomot nyakán. A kutya a bőrövet nem találta elég tágnak, hogy fejét kidugja belőle, kiszabadítsa nyakát az öv szorításából és semerre sem tekintve neki szaladhasson a szabad mezőknek. Napközben ismeretlen emberek tévedtek a tanyára. Előugrott rejtekéből, kiszaladt a kukoricakas alól, ameddig a lánc engedte. Dühös ugatással tette figyelmessé a tanyabelieket az érkezőre. Nekiszaladt és meghátrált. Ismét előreszaladt, ameddig elért a kötőlánca. Két lábra ugrott és azt a látszatot keltette, mintha a nyakánál fogva a lánc tartaná a magasba és így állhatott annyi ideig egyfolytában két hátulsó lábán. Megfeszült a nyaköv a nyakában és a szíj keménysége ekkor járult hozzá, hogy a nyakán egy szál szőr ne maradhasson és felhorzsolódjon a bőre. A kötőlánc alig ért öt lépésre. Sokszor még ezt a távolságot sem vette igénybe. Behúzódott kuckójába és akkor bujt elő, ha arramenők zavarták. Előbújt tavasszal kifeküdni és sütkérezni a gyenge napocskára. Kinyújtotta lábait és a hasát süttette. Egyfolytában alig egy órányit szundíthatott, mert ezidőtájon, mint a koratavaszi áradás, úgy jöttek a falu felől az emberek és mindet fogadtatásban kellett részesíteni. Barátságtalannak vehető ez a fogadtatás. Még be sem fordultak a ta-