Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sziklay Ferenc: A kenyér

189 nyújtva keskenyre és beállítva a köznapi élet szolgálatába. Hát minden eszme így elformátlanodik, ha alárendelik az életnek ľ ! ... Azt mondtam neki : „Megettem !" Hogy tévedt ez a butaság a nyelvemre ? Talán a hasonlóság juttatta eszembe ezt a képtelen gondolatot, hiszen a kenyerünk is olyan fekete, nyúlós-ragadós, mint ez a gitt ! ... Ah, hogy ez eddig nem jutott az eszembe I Hisi a kenyérbélből is lehet szobrot gyúrni, azt csak nem lehet a kincstár szándékos megkárosításának minősíteni I... Reszketve vártam az ebédidőt... Végre !... Hozzák I Egy cipót két napra. Kivájtam a belét és szoborrá formáltam, csak a száraz héjakon rágódtam, sokáig, hogy többnek lássék. Az alkotás lázában nem vettem észre, hogy éhen maradtam, csak este, a sötétben kezdtem el megint szédülni. Rettentő gondolat I Kettő között választhatok. Ha a számtól vonom meg a kenyeret, éhen halok lassan, de, ha megeszem azt, amit eszmévé lehet teremteni, megőrülök ! Mit tegyek, Istenem, mit tegyek ! ... Eh ! Nem bánom ! Tudom, hogy belebetegszem, tudom, hogy ez a végem, de az alkotás vágya nagyobb bennem, mint az élet vágya ! Inkább belepusztulok, de kell nekem ez a kenyér ! A lelkemnek inkább, mint a gyomromnak ! Legalább, amíg bírom, éljek emberi életet ! Lelki életet, nem gyomor életet !...