Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Tamás Lajos

181 0099 a ienyet^ Hiába hull betegség, szenny belé, Az óceán mégis tiszta marad. Hiába próbáltam arcod kitörülni, Simán és sértetlen őrzöd magad. Olyan vagy, mint a gyémánt, melyen Kicsorbul a vas, üveg, acél. Ó, hányszor hittem, hogy hívő fényed Megtörött már és csak árnyékod él. Derült az ég és a kék tenger Színét most lelkem sugározza szét. Te vagy a tenger, örökké tiszta, Ha száz folyó is hordja iszapját Beléd. KM fiaáóv* Két pohár összekoccan, találkozik két idegen, Éles hangot ád, utána csend játszik az idegen. A te szíved volt, az én szívem volt ? Borral teli, Az egyik szív a másikat mámorral eteti. Most elváltunk. A két pohár üresen áll és fehér. A terítőn fájdalmas folt maradt, olyan, mint a vér.