Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sellyei József: Tizenhat liba pásztora

165 már, hogy ennek az emberpéldánynak nincsenek titkai a sorsosai előtt. A lányba valami sajnálás ébredezett. Embert látott a sok embertelenség rengetegében, embert, akinek csalódnia kollött valakiben. Hogyan válthatná meg ő ezt a csalódását, hogy ne utáljon meg miatta minden embert ? Hogy ne higy

je, hogy minden lány olyan, mint Boris ... Sóhajtott. — Nem értem én ezt a Borist. Bali nem is csodálkozott ezen a szón. Pedig már holtbizonyosan látódott a vonatkozása : a lány lelkének ölelp.iakaró kitárulkozása volt a férfiember, a pár felé. — Én értem — mondta. — Nem akar paraszt lenni? — Nem akar. — Mondta ő ezt ? — Nem mondta. — Csak abból gondolod, hogy az a mesterlegény.,. — A mesterlegény nem is a szerelem miatt van, hanem azért, mert Boris nem akar paraszt lenni. Most már világosan értette a lány is. De ugyanakkor már azt is tudta, hogy neki más mondanivalója is van ez felé a legény felé, aki előtte ül a kocsin és bodor füstfelfőkben cigarettázik. Más mondanivalója, amit ki se mer ejteni, mégis szeretné, ha megértené. De nem is tudja a módját, hogy hogyan mondhatná. Csak ilyen kérdés szabadult ki belőle : — Vasárnap is elmész a tánchoz ? — Elmegyek — mondta a legény. — A Pólival ? — Nem. Egyedül. Már repdesett a szíve. — Igazán egyedül ? — Egyedül. — Szeretnék ott valamit mondani neked. Bali nagyon komolyan nézte : — Most. itt nem mondhatnád meg azt, amit vasárnap meg akarsz mondani ?