Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sándor Imre: Fiatalok Prágában

136 — Kérdezzen ! Az orvos kérdezett buzgón, — nem mindig a jegyzetekből. Egyszer azt kérdezte : — Magát csakugyan jobban érdekli a tanulmány, mint az, hogy segítőtársa legyen a férfinak, akit szeret ? A leány komolyan, nagy lélekzetvétellel mondta : — Magam akarok megállni a lábamon. Akkor aztán lássuk a medvét, akarom mondani, a férfit. — Nos és ... Ha közben nagyon beleszeretne valakibe ľ — Akkor is várnék. Ügy, ahogy azelőtt kellett várni a szerelmeseknek, míg a férfi leteszi a vizsgát, vagy megfelelő állásba jut, úgy kell várni manapság arra, hogy a HŐnek is kenyér legyen a kezében. — Dehát, ha egyszer a férfi el tudja tartani azt a nőt... — Manapság nincs olyan férfi, — mondta a leány nagyon komolyan. — Ha ma el is tudja tartani s talán egy év múlva is, talán két év múlva is, de nem tudhatjuk, mi történik tíz év múlva. A férfi sóhajtott, nem tudott ellentmondani a leánynak. Csak ennyit mondott : — Azért, ha nagyon szeretne valakit... A leány elmosolyodott, mikor a férfi epedő szemébe nézett : — Ahhoz nagyon kellene szeretnem valakit... Teltek a hetek, a fiatalok mo?t már jobban haladtak előre, —• de nem a tudományban. Már túl voltak azon, hogy harmadik személyben példálózgassanak, a férfi egyszer tanulás közben megfogta a leány kezét és a szájához vonta : — Legyen a feleségem, Olga. A leány gyengéden elhárította : — Ne beszéljen erről. Majd négy év múlva, ha akkor még eszébejut... A férfi indulatosan kiáltott : — Négy évig várni ! Képtelenség ! Én beszélek a szüleivel, Olgal A leány felugrott.