Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Petneházy Ferenc

132 S midőn zöld éjfél világít az éjszakában, mély sírodból kiszállsz s megosztod ágyamat ; lehelleted száll lélegzetem ritmusában s hangomban jajjaid újultan hangzanak. Ereim rejtett tüze a te melegséged, szemed sötét fénye szememben vet lobot s hited misztikus lángja, mely lelkedben égett, zord lelkemben véres tűzoszlopként lobog. S mint egykor te, megyen fiad is életében : fényt, szirmot, illatot nem ismer bús napom, a lét szikkadt gyümölcsét tépem csak, mely régen hamuízűvé vált s merengek árnyadon. — Maša Hal'amová — Gerlach felől az Üristen közeleg. „itt a panasz itéld meg hát Istenem : Itt a kövön várok Reá csüggeteg. bús szívemből kicstordúlt a szerelem. Panaszomat tenyeremre ráteszem, Vidd föl vissza ajándékod, óh, vigyed, s ha ideér átnyújtom majd csöndesen. e földön máinem kell a szív senkinek."