Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Petneházy Ferenc

Petneházy Ferenc Matlfymá^ Nem feledheti senki azt a tájat, ahol először nyitotta fel szemét ; nem feledlek el én sem soha Téged, mosolygó arcú, álmos kis Kecskemét. Nern feledhetem poros uccáidat s a fákról pergő dús akác-illatot ; nem feledhetem azt a dalt, amelyet a Szék-tó partján a szél szavalgatott. Fényes kis felhők siklottak az égen s én áhítoztam alattuk odalent : s mert méltón fohászkodtam, a Szent Lélek fehér galambként fölöttem megjelent. Óh, bárányfelhős hiszékeny boldog kor, szállongó, halk galambok az udvaron : Óh, kinyilatkoztatások szép kora, elsüllyedt hívő, tiszta gyermekkorom ! Ki hitte volna, hogy álommá leszel, amelyet szívem végig nem álmodott ; — kihűlt tűzhellyé, amelynek parazsa számomra többé nem vethet már lobot. Gyermekkorom, Te puszták homokjában gazdáért síró, gazdátlan árva nyom, ki hitte volna hajdan, hogy egyszer még hűlt dallam leszel szepegő ajkamon.