Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Palotai Boris: Ébredés

PALOTAI BORIS Ébredés i Jól emlékszem még arra a napra. Esőre álló délután volt, a kertben játszottunk bújócskát a szomszéd gyerekekkel, olyan vad hévvel, mintha attól félnénk, a következő perc­ben történik valami, s mindent abba kell hagyni. A levegő már megtelt a vihar szagával, vaskos felhőpárnák hullám­zottak az égen, az udvar kőkockáin por és szemét bor­zolódott ... összegubancolt hajjal, elfúlva kergettük egymást. Á po­roló mögött egy faláda állt tele szalmával, papírhulladék­kal. Odabújtam felhúzott térdekkel, leszegett nyakkal. Mintha fészekben ülnék, olyan biztonságos hely volt ez, a szalmaszálak barátságosan csiklandozták a bőrömet, tüsszögni kellett és nevetni, oly furcsa volt az egész. Kint a fák nyögtek és hideglelősen megrázták magukat, a gye­rekek éles hangon visítoztak, néha puffanás hallatszott, mintha valamelyikük elesett volna ... Itt bent ezen a négy­szögletes darabkán, ahová szinte beleástam magam, sem­mi sem mozdult. A láda négy fala elkerített a többiektől, s mégis hozzájuk tartoztam. Jó volt tudni, hogy csak a fejemet kell felemelni, s máris velük lehetek, de ha akarom, így ülök estig magányosan, a poroló tövében, mint egy elvarázsolt királykisasszony... A lábam elzsib­badt a nagy mozdulatlanságban, furcsán bizsergett, mintha hangyák nyüzsögnének a csontomban. A fejemben is bi­zsergést éreztem, az egyedüllét — melynek különös vará­zsát most fedeztem fel — szinte mámorossá tett. így ültem boldog szédületben, meggörnyedve, kényelmetlenül. A szél prüszkölve végigsepert, s hetykén továbbállt. Hallot­.274

Next

/
Oldalképek
Tartalom