Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Rögeszme - Tamás Mihály: Szüreti bál

— Sutay, ifjabb ... Adél lustán nyújtózkodott, ásítást takart el a tenyerével. — Jaj, de szomjas vagyok ... Braun sietve leintette. — Most ne légy szomjas, ez más ügy... Adél unottan nézett széjjel a teremben, és az asztalok közönségét nézegette. — Vagy úgy ... Felállt, és szótlanul indult a másik asztal felé. Éjfél utánig maradtak még, mert a vonatjuk csak fél kettőkor indult hazafelé. Addig Braun űr is befejezte a tanítást, szinte professzori alapossággal vezette be Sutayt és Béluskát a lokálvezetés rejtelmeibe. Béluska szeme csillogott, Sutay bágyadtan hajolt az üres feketés csésze fölé. Másnap azonban, mindjárt reggel, elballagott a deszkaraktárba, kiválogatta a szükséges anyagot, elvitette az elhagyott, néma asztalosműhelybe, délután befűttette a dobkályhát, szerencse még, hogy fodróca maradt a műhelyben, feltette az enyvesfazekát a dobkályha tetejére, felkötötte az asztalossurcot, és nekilátott a munkának. A pápaszeme gyalulás közben az orra hegyére csúszott, egyre visszatologatta a helyére, de azért boldog volt, mert jó gyantaszag áradt a frissen sebzett fenyőből, és a dobkályha felől az enyv édes illata is elért az orráig. Az üzemet Béluska vezette. Sutay mindennap reggeltől estig dolgozott a műhelyben. így történhetett azután, hogy egy hét múlva már a faburkolatot rakta fel a belső szoba falára, és nem telt el még a másik hét se egészen, amikor már minden asztal a helyén állt, aprók voltak és takarosak, a székek is a helyükön álltak, és a szoba közepén a felszedett hajópadló helyét frissen fényesített tölgyfa parkett borította. Pénteken, a délutáni vonattal érkezett meg a két lány. Braun űr mindjárt hármat akart küldeni, de Sutay azt mondta, hogy jobb lesz kevesebbel kezdeni, többet majd csak akkor, ha fejlődik az üzem. Eliz volt az egyik, vékony, szőke lány. Nagy kerek fekete .335