Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

szigorú rendi valaminek, mint a katonatisztség, nincs megbélyegzőbb bűn, mint lesüllyedni a legénységi igazságok szintjéig. Hiszen valamikor én is így éreztem ezt." A menekülő szem most lágyan és vigaszt várva figyelte Csergő mosolyát. Az örök derű most is virul, de már kissé vérszegényebb, s bizony mintha könnyet takargatna a sarkában: „Sok értelme nem volt annak, hogy egy ilyen fura este miatt elhalasztottam az öngyilkosságot. Igaz, nem akartam fájdalmat okozni a fiúknak, és vágytam arra a kedves és feledtető tudatra, hogy együtt lehetek azokkal, akikkel éveket töltöttem el bűntudat nélkül. Micsoda forradalom volna abból, ha most meggyónnám nekik, hogy egy gazemberrel ülnek egy asztalnál, ők, akiknél mindenekfelett álló volt a porte-épée tisztasága? Elmondjam a bonyolult és kusza históriákat, amikre alapjában én se tudok már összefüggően visszaemlékezni, az apró pénzmanővereket? Mi tagadás, egy kis időre a börtönt is megszagoltam, persze a család sietve kiegyenlítette a számlát, de egyben tudtomra is hozták, hogy ez volt az utolsó adag. És most megint... Tudtam én már akkor, hogy baj lesz az új állással, amikor rám bízták a kiskasszát. De hát olyan nagy volt a kísértés azzal a kátrányszagú mulatt bárlánnyal. Most már azonban nem fogok újra bujdosni. Brr, azok a mocskos, Izzadságszagú külvárosi tömegszállások. Inkább egy revolvergolyó. ízetlen dolog volna, ha most feltárnám ezt a kis mocskos históriát. Azt hinnék, meg akarom vágni őket, talán össze is adnának valamit, és azután kinéznének. Nem esetem. »Mindig mosolyogni«, ahogy angolul az amerikaiak mondják. Különben egy kicsit savanyúak az urak, amíg élek, felmelegítem őket valami érzelmes hazugsággal. Na igen, ma tulajdonképpen a Leleszy volna aktuális." Felemelte a fejét, és azzal az alámerültségtől színezett félmosoly,gással mondotta, amit Majáky valamikor oly nagyon szeretett nála: — Emlékeznek az urak, milyen tipikus mozdulattal tartotta szegény Leleszy a poharat? így valahogy! — És két 74