Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Lányi Menyhért: Öten a különszobában

LÁNYI MENYHÉRT Öten a különszobában A vonat négy nap óta zakatolt velük. Olyan volt, mint egy mozgó 'erőd, amely egy felfordult, ellenséges világ testébe fúrja magát éjjel és nappal. Majáky kapitány a vagonsor elé kapcsolt tiszti kocsi ablakából nézte a reggeledő tájat, a fordulókban felbukkanó házakat, amiben valami újfajta, erőszakos élet vajúdik fel a forradalmi láz mámorával. Négy nappal ezelőtt még emberfeletti erőfeszítéssel vezette le széthúzó századát a Hétközség fennsíkjának irdatlan szerpentinjein, nehogy az előnyomuló olasz előőrsök elfogják egyetlen 'emberét is. Tridentben fegyverek fenyegetésére volt szükség, hogy vonatot szerezzen, és tegnapelőtt az osztrák határon valóságos közelharcot kellett vívnia, nehogy lekapcsolják élelmiszerkocsijukat, aminek tartalmát az egyes pályaudvarokon veszteglő vagonokból lopkodták össze emberei. Azelőtt revolvert emelt volna bármelyik katonájára, ha lopáson érte volna őket, most elnézte, mert egyetlen parancsoló cél feszült eléje: teljes épségben hazavezetni a rábízott csapatrészt. És most erőlködve döcög velük a vonat a szőlőkkel teleültetett dombos vidéken. E dús rögű vidék falvaiból rekrutálódott az ezred legénysége, és Majáky látta, hogy egyik-másik állomásnál vagy lassúbb kanyarnál egymás után sodródnak le az emberek a vonatról. Mennek felszabadultan, oldalukon a duzzadó kenyérzsákkal, homlokuk mögött az új élet felé rajzó tervekkel. És egyetlenegy se int vissza az állomásról, egy se áll meg a töltés mellett, hogy egy utolsó tisztelgéssel rója le háláját, amit joggal érezhetnek vele szemben. Elsimította a bajuszát, ami gépies mozdulat volt nála, 63