Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Tamás Mihály: Találkozás a faluval

Az ember újfent ránézett. Az asszony felelt rá. — A föld is avval ment. .. A fiú sírós szájjal szólt közbe. — Azt is az árendás vette m

!eg, aki vót? Az asszony legyintett. — Nem a', jött azóta kettő is új — hátrabökött az ujjával —, onnét jöttek, felülről... Elhallgattak mind a hárman, az ember a földet bámulta, s mint a beteg állatnak, úgy hullott a feje a két válla közé. A fiú a sapkáját szorongatta nehéz nagy kínjában, az asszony meg a két embert nézte, szeme aljában mélyebbre tágult a ránc, a pislogó lámpa két fekete vermet árkolt a homloka alá. Az öreg felállt, kiegyenesedett keményr'e, mert félt attól, hogy ha csak egy kicsit is meghajol, hát derékban törik ketté. — Gyerünk, fiam. Az asszony nem marasztalta. — Nézzenek azért körül.. . Elmenőben a fiú kérdezni akart valamit, már a nyelve hegyén volt a kérdés, ahogy előrelendült. Az asszony ezt is megértette. — Arra mentek úgyis, nézz be az ablakán... Ahogy megint a falu utcáját tapodták ketten, két kihajszolt magyar, kérdetlen is egyfelé lendült a léptük. Csöndes volt a falu, aludt már ilyenkor legtöbbje, átütött már a hold is az égen, nehéz árnyék lapult a kerítések alján. Tán az ötödik háznál jártak, amikor megszólalt a fiú. — Álljunk meg, apám, benézek az ablakán... Amíg az árkon ugrott keresztül és csöndben kiakasztotta az ajtó zárját, és tolvajléptekkel az ablak alá húzott, végiggondolta az egész elindulást ezelőtt hét esztendővel. Felette is eljárt az idő, most már lehet vagy huszonnégy éves, lánynépnél ez nagy idő. Világosság jött ki a házból, hasadása volt a firhangnak, azon kukucskált be a 'fiú. Asszony volt bent a szobában, fiatal, a gyermekét pókálta, meg egy ember, akinek olyan idegen-szőke képe volt meg széles pofacsontja. Néha szólt 61