Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Kaczér Illés: Mese a szomorú repülőgépről

— Nem. A szép fehérek eszik a feketéket. De Európában, ahol nincsenek feketék, a fehérek a fehéreket eszik. —• Nem értem, nem értem. Az emberek között is vannak vércsék, kányák, farkasok és vadmacskák? — Vannak bizony. — És csirkék, madárfiókák, gidácskák és kisegerek is vannak? — Csak embercsirkék és emberfiókák. Az emberapa és emberanya gidácskái és egérkéi. — Azok is ellenségek? — Azt éri nem tudom. Csak azt tudom, hogy ha megrakják a gyomromat villámmal és dörgéssel, nemcsak a nagyokat, a kicsinyeket is megdobáljuk. A kismadár a szívéhez kapott. — És te miért nem mondod a gazdádnak, hogy ilyet ne csináljon? — Azt én hiába mondanám neki. A gazdám nem törődik velem. Megadja a célt és a cél az, hogy elrepüljünk az ellenség városai felett, s ledobáljuk a bombatojást. És ha égnek a városok, ha a tornyok elvágódnak s a házak összedőlnek, bumm, ha az emberek futkosnak és sírnak, hogy jajjaj, fáj nekik, akkor uzsgyi, megfordulunk, mert elértük a célt. — De hiszen ez szörnyűség! Ha nekem valaki azt mondaná, hogy ijesszem, bántsam, öljem az emberfiókákat, én bizony elbújnék az erdőben vagy a felhők közt. — Azt én is megtenném, kisöcsém — mondotta a repülőgép, és bánatos ablakszemével a békés ég felhőtlen kékjébe nézett. — De én gép vagyok. Nekem engedelmeskednem kell mindhalálig. — Amíg megöregszel és meghalsz? — Amíg meghalok. Megöregedni magunkfajta gépmadár nem szokott. Vagy alulról lőnek, vagy egy másik repülőgép lő reánk felülről, zsupsz, lepotyogunk, és jó éjszakát, világ! — Nahát! — kiáltott fel a kismadár. — Ebből én nem kérek, Soha, amíg élek, nem óhajtok többé repülőgép lenni. És visszarepült az erdőbe. 27 Szlovenszkói vásár 417 BIBLIOTHECA HUNGARICA Samaria - Somoija- Samorín