Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938
Mese a szomorú repülőgépről - Kaczér Illés: Mese a szomorú repülőgépről
KACZÉR ILLÉS Mese a szomorú repülőgépről És a vidám kismadárról, amely repülőgép szeretett volna lenni Egy füttyös szavú kismadár bejött az erdőből a városba. Elrepült a repülőtérre és nézte, nézegette, hogyan gurulnak, emelkednek, hogyan keringenek, repülnek és ereszkednek le a nagy-nagy repülőgépek. Ügy tetszettek neki ezek az óriási madarak, ugrándozott a szíve, hacsak nézte őket. Egy kicsit persze félt is tőlük. De amikor a közelükbe ment és látta, hogy csak dohognak, csak berregnek, de nem harapnak, egykettőre megbarátkozott velük. Ott ugrált az orruk előtt és ha felszálltak, versenyezett velük, mint a biciklistagyerek a villamossal. A végén már olyan vakmerő lett, hogy a hátára is rászállt az egyiknek és vitette magát vele. És amikor leszálltak, s a repülőgép a gyepre heveredett szuszogni, illedelmesen elébe állt, meghajtotta magát és ezt mondta: — Te nagy-nagy madár, aki olyan magasan tudsz repülni, mondd meg nekem, mikor leszek én is olyan nagy és erős, mint te vagy. A repülőgép szomorúan mosolygott. — Ugyan, kisöcsém, miért akarsz te olyan nagy lenni, amikor kicsi madár létedre is tudsz úgy repülni, akárcsak én. — Dehogy tudok, dehogy tudok — sóhajtotta a kismadár —, te nem is mozgatod a szárnyadat, és egy szempillantás alatt fenn vagy a felhők felett. Nekem bizony sokat kell dolgoznom, amíg eljutok odáig. — Dolgozni nekem is kell — felelte a repülőgép. — Én ezt forgatom, ni — és a propellerjére mutatott. — Ä, a bajuszodat! — kiáltott fel a kismadár —, de hiszen az nagyon vicces. Úgy szeretném, ha nekem is megnőne a bajuszom és avval repülhetnék. Á szárnyamat meg 414