Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

Halk, udvarias kopogás. — Szíveskedjék velünk fáradni. — Mit akarnak? Ki vádol? Hol a parancs? Finom mosolyok. — Még csak gyanú van. Mi védeni jöttünk. A nép dühe ellen. — A nép az enyém! Az utca őrjöng: — Gyilkos! Áruló! Ablakok törnek. Véres pára száll be. Teli a szoba: arcok, hideg, összetört arcok. Azok az arcok. A tömeg lármája összefagy érthetetlenül. A csöndes kérdés fáklyáz, dübörög. És vádol: — Én öltelek meg?!... A kis lámpa pislákol. Hírek röpdösik körül fekete lepkeszárnnyal. — A petróleum ára emelkedik. — A gyarmati sereg parancsnokát kitüntették. — Űj csapatok mennek. Az öreg az újságnál. A fiú az ágyszélen. Kezében hátizsák, oldalán fegyver. — Hajnalban indulunk ... Az apa — bánatrejtőnek: — Vajon hová? A katona a mellére üt. — Én már tudom! Az öreg tovább böngész az újságban: — Ma végezték ki. És ma indulnak ... A fiú befejezi: — A friss csapatok. Az öreg bólint. — A holt sereg parancsnoka ... ismét ő vezet. — Nem, most Ü vezet! Az élőket a holt. — Hogyan? Ki az? — A gyilkos. Szelíd mosoly. 397