Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

— A szó a gyilkos. Az írás nem elég. A művésznek cselekednie kell az igazságot! — Tehát vállalod a védelmet? — Igen. A börtönben megtanultam, hogy az ember — nem ember. Cselekedetei sem mérhetők emberi mértékkel. A döntő akarat, ami formálja, vezeti, nem egyéb, mint egy üzleti számítás ostoba részlete. — Ök ezt isteni gondviselésnek nevezik. — De ez az Isten — áruisten. Egyszer szén. Egyszer vas. Ma: petróleum. — De ez az embermészáros saját elhatározását követte. — önálló elhatározás — a petróleum uralma alatt?! Ezt akarom éppen megmutatni! Hogy ki az igazi gyilkos. Hogy ki a felelős ... A dicsőség nyomorúságának napjaiban irányították a közfigyelmet az Olajtröszt kitartott lapjai erre az ügyre. Egy tömeggyilkosság, közönséges bűnügyi eset, de éppen ezekben a napokban határtalan szemérmetlenséggel feltálalva, kitűnő szer a figyelem lekötésére. Péter mint ügyvéd lép a tribünre. — Egy ügyben vádlott voltam és csak kérdezni tudtam. Most megnő a kérdés, oly hatalmasan, hogy a puszta visszhangja: felelet. A vádlott ölt, ez kétségtelen, de én azt kérdezem, hogy — ki a gyilkos?! ... — Ez az ember nem bűnös! Tessék elképzelni: évekig hord valamit a vállán, mint a földműves a kaszáját és ez — a fegyver. Aki az ölés szerszámát hordja, tudja, hogy mire való, és ez a tudat már csak egy lépésnyire van — a gyilkosságtól. És aki az ölést tanulja, gyakorolja —• csodálatos-e, hogy éppúgy nem felejti el, mint az ábécét? De míg a háborúban távolról, gyáván, akár behunyt szemmel is végezhette, itt csak szemtől szemben áldozatával, nyílt szemmel félelem nélkül, irtózat nélkül —- hősiesen. Uraim, ez az ember kitüntetést érdemel!... Az elnök méltatlankodik. — Figyelmeztetem ... ez a bűntett feldicsérése ... — Ez a bűnös leleplezése! Mert ki tanította meg rá és ki adta meg a lehetőséget? Ki emelte áldott kötelességgé 391