Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Mese a szomorú repülőgépről - Földes Sándor: Petróleum

FÖLDES SÁNDOR Petróleum Az utcán állandó mormogás. Bent idegesen diktál egy férfi. Az írógép billentyűi fénylenek, kacagnak. Péter most eldobja szivarját: — Mégis el kellett volna mennem. Ez az ötödik darabom, és egyiknek sem voltam ott a premierjén. Egyszerűen nem érdekelt. Most — nyugtalan vagyok. János nevet. — A siker, úgy látszik, az udvariatlanokat szereti. Most sem fog elmaradni. — Nem emiatt. Ez más nyugtalanság. Valami — a levegőben. És bennem. Valami elektromos feszültség, valami bántó, ingerlő szag ... Nevetés harsog. — No, persze. „Petróleum"! A szerző a darabját érzi. —- Érzem? Sokszor kételkedem benne, hogy ezt én írtam. Ez a darab rám tört, hatalmába vett, mintha egy fenevad rejtőzött volna bennem, kiről eddig nem tudtam. — Ez az aktualitás parancsa. — Nem, nem az. Hogy most háború folyik a gyarmaton a petróleumért? ... Döbbenve elhallgat. — Látod, ismét jelentkezett. Ahogy a most hangsúlya kidobbant belőlem. Itt valami többről van szó. Fejét lehajtja és büszke alázattal: — Ez egy új horizont, mely a mindig igazságából ível láthatóvá, és felrobbantja a történelem ravaszul csoportosított sziklatömbjeit . .. — Nem értem. Hiszen a drámád szenzációja éppen a ma friss gyökerein épül? -- Szenzáció? Igen, szenzációs darabot akartam írni. De 25 Szlovenszkól vásár 385