Szlovenszkói vásár – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1918-1938

Egy nemzedék sodródni kezd - Drakó István: A legnagyobb úr

— Hallottad, hogy a szerelem! Én is jány miatt ütöttem be a koma fejét. Biz' isten, kása volt benne. Mikor a csendőrök értem jöttek ... — Hányszor mondtad már? Hallgass egyszer a kásáddal! — Hát ki ette meg? A tanárjelölt testét forróság rázta meg. Mint lázas beteg, felcsillogó értelemmel, szinte vidáman szólt közbe: — A legnagyobb úr ... — A kapitány úr, aki magával szépen elbánt! — Ne bántson téged!... A legnagyobb úr a mozdonyvezető ... nem is, hanem a masiniszta ... Hopp! Nem igaz! ... Megmondom! A legnagyobb úr a két sin, amelyiken a vonatunk megy! Hiába akarnánk máshová menni... igaz-e?! Leejtette a fejét. A vér s vele együtt a melegség is kiszaladt a testéből. A túlsó sarokban két ember megint összeverekedett. — Még most sem tudnak megértéssel viseltetni egymás iránt! — mondotta az asztalos felé, aki megint felkapaszkodott az ablakra. — Nem, még most sem! — siránkozott az hátrafordulva. Fél kézzel csüngött a rácson. A vonat lassan vonszolta magát. Az asztalos jelentőséggel mondotta: — A síneket javítják! Egy érdekes híd következik... Istenem, mikor állunk már meg?! Mikor szállhatunk már ki? — Arra még várhatsz! — felelte a tanárjelölt. Még szólni akart valamit a sínekről, de értelmetlen, zörgő hangok tolongtak elő a melléből. — Rámegyünk a hídra! Fahíd a Száva fölött! — kiáltotta az asztalos, és leugrott az ablakról. Rápillantott a tanárjelöltre. — Elájult! — kiáltotta. — Vizet rá! — Buta! Honnan a fenéből vegyünk vizet?! — felelték neki. — Ne verekedjetek már! — könyörgött az oláh a többiek felé. 3 Szlovenszkói vásár 33